Budapest, Váci út 108.
Az angyalföldi dűlőkből összegyúrt XIII. kerület területe a XIX. század fordulójáig mocsaras, vízjárta, rendezetlen terep volt. Gőzmalmok, sörfőzők, raktárak, kisebb, nagyobb üzemek, vastelepek váltakoztak itt mezőgazdasági veteményesekkel, üres telkekkel.
Bővebben:
Az 1890-es évek millenniumi rendezvényei nyomán, majd az I. világháború idején a Nyugati Pályaudvar és a Váci út környéke épült be sűrűbben. A városvezetés már említett lakóházépítést támogató programjának haszonnal kecsegtető lehetőségeit ismerte fel Ehrlich Manó rum- és szesz nagykereskedő, akinek raktárháza mint felkiáltójel magasodott ki a szomszédos árpaföldekből már 1882-óta a Váci út és a Névtelen utca sarkán.
A közeli Schlick-Nicholson-gépgyár az ország legnagyobbjai közé tartozott. A Váci út 110. szám alatt az 1419-es helyrajzi számú telken a szeszraktárt kiszolgáló személyzet számára a magasföldszinten néhány lakásnak is használható öltöző volt. Jórészt ez a bázis és az innen jövő-menő hordószállító kocsik végezték Manó bácsi utasításainak megfelelően a város kocsmáinak ellátását.
A vizafogói tájék akkor a város V. kerületéhez tartozott, mint „külterület”. Úgy hírlett, Manó bácsi nem ritkán kapott „fülest”, hogy nem járna rosszul, ha bővítené birodalmát a szomszédos területek rovására, ahol nyaranta még búzát kavarintott a dunai szél.
Üzleti ügyekben Ehrlich Manó érzékeny ember volt. Nem kellett sok rábeszélés - éppen a Schlick Gépgyár közelsége miatt-, hogy egy nagyobb lakóházat építsen. Egyről szó sem lehet - igyekezett meggyőzni őt a kiszemelt építőmester. Legalább egy házsort kellene kialakítani - szólt a tanács. Manó bácsit az is motiválta, hogy a szomszédos telektömbön egy másik vállalkozó 13 egyforma kétemeletes ház építésére kért és kapott engedélyt.
így indult a két jellegzetes háztömb kialakulása. Ehrlich Manó társult Freyberger Dávid festékkereskedővel, hogy a szükséges pénz összejöjjön. A terveket az 1895/111. 38822. szám alatt adták be a fővárosi műszaki osztályhoz. Az okmányok szerint a kivitelező Ürömi József építőmester lett. A szükséges bankhiteleket - mint építési vállalkozó - Freyberger Dávid szerezte meg. Az engedélyeket hamar megkapták, így gyorsan megkezdődött a munka a Vizafogó dűlő 1422-23-25-26-os számú telken - vagy ahogyan az építési okmányokon szerepel két névtelen utca között.:
(Koporsógyár; Egykori vastelep; Üzemi terület; Váci út Gyári maradvány.)
E házak felépülte után mérték ki a két közlekedési utcarészt, amely a Zsilip és Árboc nevet kapta.
Hamarosan elindult a tizenhárom ház kétemeletes építkezése is. Irigykedve látta ezt Ehrlich Manó. Az ő házai álltak már, de a nagyobb haszon reményében elhatározta, hogy minden épületére még egy emeletet húzat fel. Kívánsága szerint Freyberger építész rövidesen benyújtotta az 1897/47453/111. 8. számú emeletráépítési kérelmet. A módosítást hamar engedélyezték.
A két soklakásos háztömb kialakulása és léte serkentőleg hatott más, a környéken telekkel rendelkező pénzemberekre is. A közeli telkeken egyre-másra szaporodtak a munkáslakás jellegű házak. Az újabb bérkaszárnyák mind a kulturális, mind a szociális igények tekintetében messze felülmúlták a korábban épülteket. Minden új házban már vízöblítéses WC, mosókonyha és vezetékes víz szolgálta a kényelmet. Igaz, érdemes volt a modernebb körülményekre áldozni, mert a hetenkénti lakbérfizetés nagyobb hasznot hozott a tulajdonosok számára.
Ehrlich Manó házainak azonban egy nagy hibájuk mégis volt, mégpedig az, hogy a régi alapszintre építette őket Ürömi mester. Pedig akkoriban már a nagy pesti árvíz tanulságaként - éppen a vizafogói térségben - több árvízvédelmi intézkedés történt. Megépült a Viktória védgát és ezzel párhuzamosan a Váci országútat jócskán megemelték. így történt, hogy a Váci út 96. számú Schlick kistelep házai, az utcaseprő telep, a Margit palota a - Váci út 84. szám alatt a vastelepek koszorújában az Abelesz testvérek tulajdonában található - Csehó mögött, és a beljebb fekvő Bagolyvár néven ismert bérkaszárnyák „gödrökbe” kerültek.
Ugyancsak ez az oka, hogy a Flétház Váci úti épületeinek első emeletéből földszinti lakások lettek, az eredeti földszintet pedig csak pinceként lehetett használatba venni. A fénytelen földszinti helyiségekre az örökös lámpahasználat miatt az illetékes hatóságok nem adtak ki lakhatási engedélyt. Mindennek ellenére - bár 1897 decemberében írásban tiltották meg a Váci úti földszintek lakás céljára történő igénybevételét - sok szerencsétlen munkáscsalád rákényszerült az odaköltözésre, s ezzel elkezdődött a hétházi pincékben élők kálváriája. Csoda-e, ha ezen a fertályon terjedt el a tüdőbaj és minden másféle ragályos betegség, az 1910-es évben még a kolera is.
Kassák Lajos író és képzőművész hosszabb ideig élt a Hétházban. Az itteni keserves élet számos epizódjáról írt az Angyalföld című könyvében. A regényből 1962-ben Angyalok földje címmel játékfilm készült, melynek több jelenetét az eredeti környezetben, az Ehrlich udvarban rögzítette a kamera. A film 1962-ben az argentínai nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat.
A házanként 30-50 lakásból álló Tizenháromház-ban jobbak voltak a lakáskörülmények, mint a Hétház-ban, ahol a zárt udvarokra néző ablakokat alig világította meg egy kevés napfény. Az elkeseredés itt a Hétházban váltotta ki az ország első lakbérfizetés- megtagadási mozgalmát 1910-ben. Azonban a háziurak és a bankok vezényelte rendőrség a zendülést kezdeményező 36 családot -a széles körű szolidaritás és tiltakozás ellenére- kilakoltatta a közeli Jancsics rét gödreibe: alapvetően a Róbert károly körút - Váci út - Petneházy utca - Teve utcák által határolt terület.
Az odahordott építési törmelékekből épített kunyhókban húzta meg magát számos munkáscsalád. Megtörettek, de mozgalmuk országos megbecsülést váltott ki. Attól kezdve országszerte fel-fellobbant a lakásuzsora elleni tiltakozás, hol szelídebben, hol keményebben. Ekkoriban született a következő tiltakozó dalocska, melynek hallatán lesütötte szemét a házbérért jövő gondnok, vagy tulajdonos:
Jaj de sáros, jaj de sáros, ez a hideg Jancsics rét.
Gyermekünknek, asszonyunknak, elveszi az életét.
Inkább vesszünk mindannyian sorjába,
Mégsem leszünk uzsorás bank szolgája...
(„Jaj de magas ez a vendégfogadó...” kezdetű népdalra.)
A Hétház kialakításánál már kevésbé gondoltak üzlethelyiségek tervezésére, holott erre valós igény mutatkozott. A Váci út 112-ben az alagsorrá alakult részben például egy pékség, valamint sokáig egy „puceráj” mosoda is működött. Mellette egy több gyermekes cipész élt „a függöny megett” egy helyiségből álló műhely-lakásában. Az Árboc utcai fronton csak Pista bácsi kifőzdéje volt található, amit egy földszinti lakásból alakítottak ki. A Visegrádi utcai oldalon több üzletet is kialakítottak - szintén a földszinti lakásokból, lépcsőfeljárókkal. Volt ott fodrász, dohánybolt, no meg egy talponálló ivó, ahol a betérő csak úgy állva „guríthatta” le a fröccsöt, nem úgy mint a Zsilip és Visegrádi utcák sarkán a tarkaterítős asztalokkal hívogató - sok asztaltársaságnak kedves - vendéglőben. A századfordulótól a II. Világháborúig terjedő időszakban kávéház a közelben nem volt.
A térségben állandósult sanyarú körülmények ellenére az itt élő, sokfelől jött embereket összeforrasztotta az „angyalföldi becsület”. Kialakult egy dacos, kemény, örökös védelemre kész magatartás, összefogás családok és házak közössége között. Ha valaki bántó céllal, szándékkal tért be egy házba, az bizonyosan „flemekkel” a szeme körül távozhatott, ha tudott. Bajtársiasságnak is nevezhetném ezt a magatartást, amelyet az akkoriban használt kifejezéssel „haverság-haberság”-nak mondtak. A hasonló életkorú barát volt a haver, az idősebb a haber.
A Hétház és Tizenháromház minden lakóközösségéről regényt lehetne írni. A gyári munkákba belerokkant nélkülöző munkásemberek gyerekeiből nem ritkán olyan híres emberek váltak, mint például Hüttler Béla Afrika-kutató, a Norvég Tudományos Akadémia tagja, Vinkler Olga diplomata, Korcsmáros Pál karikaturista, vagy Lázár Sándor festőművész. A háború után véget ért a háziurak hatalma és bár szerény anyagi körülmények között, de lehetővé vált a lakások komfortosítása, s ezzel az életkörülmények javítása.
A kerületi közigazgatásban felmerült a gondolat, hogy más elavult, szegény lakónegyedekhez hasonlóan (például Tomori telep, Babér telep, Lepsi-Vizafogói „kutricások” stb.) buldózerekkel vessenek véget a nyomorúságot hirdető lakótömböknek, hogy ahol a múlt keserveit a földbe gyúrták, ott a modern élet szép lakótelepei adjanak módot az új jövevényeknek egy másféle életre.
A buldózer megindult. Elsőként Ehrlich Manó Váci út 110. szám alatt álló házát tette a földdel egyenlővé, de megkegyelmezett mind a Hétháznak, mind a Tizenháromháznak. így ez a két háztömb, mintegy mentőként maradt meg az utánunk jövők számára. Azonban az exponált helyen fekvő 364 hétházi korszerűtlen bérlakásból az 1980-as évek végén komfortos lakások formálódtak. A nyomor és keserűség komor udvarainak helyén 259 korszerű otthon, sétáló park, átjáró udvarok, pihenő és játszóterek szolgálják az ott élőket. A
Tizenháromházban a gázprogram megvalósítása eredményezett némi kedvező változást, azonban a talajvíz és a nagyobb komfort hiánya még ma is súlyos problémát jelent. A fürdőszoba például még „flanelnak számít ezekben az épületekben, bár a konyhájukban már többen felszereltek egy zuhanyozót. A háztömb a szükséglakás kategóriába tartozik. A régi törzslakosság kihalt. Gyerekeik már új lehetőségekkel élnek valahol a nagyvárosi tájakon. Az új jövevényekben már nem élnek azok a közösségi kötelékek, amelyek valaha annyira áthatották a korábban itt élők életét.
A most zajló millenniumi ünnepségek időszakában megállapíthatjuk, hogy e térségben hatalmas változások történtek. Az elmúlt évszázadban idesodródott népek, nemzetiségek - mint egy nagy kohóban az anyagok - összeforrtak, eggyé formálódtak. A sváb, tót, román, szlovén, lengyel, magyar; különböző felekezetekhez tartozó keresztény és zsidó emberek közös féltett hazájává lett Angyalföld.
Egy évszázadon belül megélt néhány évtized egy ember életének csupán kétharmadát, egy közösség életének csak néhány pillanatát jelenti. Mégis amikor számba vesszük évtized nyeit, eseményeit, azok történelmi léptékűvé válnak.
A Hétház az Árpád hídtól délre az üzleti és a modern élet lehetőségeit program nyomán a csaknem lakhatatlannak minősített lakótömbből igényesebb lakókörnyezet alakult ki.